Lényeges elem az építkezések során a megfelelő szigetelőanyagok kiválasztása. Fontos szempont a nyersanyag mennyisége és fajtája, az anyag tulajdonsága, fizikai jellemzője és maga a költségvonzata is. A megfelelő szakember elengedhetetlen, hiszen az építőanyag gyártók, forgalmazók, kereskedők óriási termékválasztékkal árasztják el a piacot.

Laikus szemmel a használati utasítások áttanulmányozása bizony hosszú időbe telne. Sokszor egy-egy szakember között is vita, hogy mégis melyik a legmegfelelőbb anyag a szigetelés elvégzéséhez. Ezeknek az anyagoknak is megvannak az előnyei és hátrányai. Anyagukat tekintve természetes, természetközeli, hagyományos, szintetikus vagy mesterséges lehet. Pontosan ez az a kínálat, ami lehetővé teszi az anyagok széles körű és optimális alkalmazását, tekintettel az építészeti adottságokra.

Hőszigetelés

A hőszigetelést tulajdonképpen úgy érik el, hogy az anyagba levegőt zárnak. Tágabb értelemben, nem maga az anyag szigetel, hanem számos légbuborék, mely az anyagban helyezkedik el. Ennek a szigetelésnek az előfeltétele, hogy a levegő mozgását megakadályozzák. Jellemzően a legtöbb anyag több épületrésznél felhasználható. Fajtájukat tekintve használható szőnyegek, beönthető/fújható anyagok, tekercsek és lemezek. Szigetelés lényeges szempontja, hogy nem csak a falakat kell szigetelni, hanem a padlót, tetőt egyaránt.

A szigetelőanyagoknak van egy úgynevezett hővezető képessége, melyet fontos figyelembe venni, minél nagyobb a hővezető képessége, annál rosszabb a hőszigetelése. Bizony ilyenkor nehéz a választás. A természetközeli és a mesterséges szigetelőanyagok között is inkább az dönt, hogy az épület mely részén alkalmazzák. A mesterséges hővezető képessége magasabb és árban is jóval olcsóbb. A 21. században azonban az ember próbál odafigyelni, hogy az ökológiai lábnyoma minél kisebb legyen. A következő sorokban a teljesség hiánya nélkül felsorolásra kerülnek a gyakori lemezes, tekercses szigetelőanyagok, mint a mesterségesek, mint a természet közeliek.

Mesterséges szigetelő anyagok

Ásványi hab lemez összetételét tekintve kvarchomok, cement, mészhidrát, anhidtrit, proteinhab, víztaszító anyag és víz. A lemezek előállítása gőznyomással történik, a szárítás során pedig kivonják belőle a vizet (nedvességre ezáltal érzékennyé válik). Sajnos újrafelhasználásra nem alkalmas, azonban világszerte megtalálható. Alkalmazási területe homlokzatok, általános külső fal, tető és a födém alsó szigetelése. Tűzveszélyességi osztálya: A1. Az expandált polisztirolt, rövidebb nevén EPS-t kőolajból és földgázból állítják elő. Ezeknek a vegyületeknek a nyomai az előállítás után három hónapon belül eltűnnek, tehát a határértékek alá kerülnek.

Tiszta formájában újrahasznosítható, ha ez nem lehetséges, akkor égetés útján szabadulhatnak meg az anyagtól. Lebomlani nem tud. Nedvességre nem érzékeny, az alábbi területeken alkalmazható: tetőnél, homlokzatnál, belső falaknál, mennyezetnél és padlónál. Utóbbinál tökéletes lépészajok csökkentésére. Főként lemez formájában alkalmazható, az egyik legköltséghatékonyabb anyag. Tűzveszélyességi osztálya: B1.

Az extrudált polisztirolt, rövidebb nevén XPS-t hasonló módon gyártják, mint az EPS-t. Tulajdonságai szinte azonosak a fentebb megemlített anyagéval, ugyanúgy lemez formájában kerül felhasználásra. Alkalmazását tekintve nedves területeken, tetők feletti külső szigetelés és padlók alatt. Nagyon jó tulajdonsága, hogy a víznek megfelelő hatásfokkal ellenáll.

Talán az egyik legismertebb anyag a poliuretán, azaz a PUR. Egy összetett folyamatláncon átmenő anyag fő alkotója a kőolaj és a répacukor. Korlátozott mennyiségben áll a rendelkezésre azonban, nedvességre nem érzékeny. A PUR-nak nagyon alacsony a hővezető képessége, elsősorban nyomásálló külső tetőszigeteléseknél alkalmazzák. Nem összekeverendő a PUR habbal, mellyel olyan ismertté vált. A hab fő tulajdonsága, hogy ellenáll a napfénynek, felszívja a nedvességet. Használata során fontos a megfelelő szellőztetés, ugyanis légúti megbetegedésekhez vezethet.

Természetközeli anyagok

A gyapjút, úgynevezett szigetelőpaplanként, szigetelőfilcként vagy tömítő gyapjúként használják. Nedvességre érzékeny. Újrafelhasználásra alkalmas. Alkalmazása hagyományos tetőknél a szarufák közötti szigetelésre vagy válaszfalak, faközi üregeinek szigetelésére alkalmas. Tűzveszélyességi osztálya: B2 A gyapotot újratermelődő nyersanyagként tartják nyilván. A világ mezőgazdasági területének 1 %-án termesztik. A nedvességre érzékeny anyagot szigetelőpaplan vagy szigetelőgyapjú formájában gyártják elő. Többségében Nyugat-Afrikából vagy Közép-Ázsiából importálják.

A szigetelő paplan a szarufák közötti szigetelésre, méghozzá tetők esetében, favázas falszerkezetekben, illetve válaszfalakban az üreges helyek szigetelésére alkalmas. A szigetelőgyapjú viszont ablakkeretek, ajtókeretek és tetőablakok beillesztésének szigetelőanyaga. Tűzveszélyességi osztálya: B2 A parafa a parafatölgyből származó, kiszárítás után felaprított része. Különböző folyamatok után homlokzatok és padlók szigetelésére alkalmazzák. Hiába újratermelődő nyersanyag, ritkán újrahasznosítható. Vastag táblákban lehet kapni vagy parafadara formájában, melyet töltelékanyagként használnak fel. Tűzveszélyességi szintje: B2.

A kalciumszilikát-lemez, mészszilikátokból és cellulózból áll. Világszerte nagy mennyiségben található, újrahasznosítható anyag. Felújítások során, utólagos belső szigetelésre, nedves falak beltéri felújítására használható. A szigetelő farostlemez faipari hulladék-fából nyert táblákban árusítható szigetelőanyag. Újratermelődő, melyet külterületen és belterületen egyaránt szarufák közötti szigetelésre használják. Ajánlott még tető feletti szigetelésre, homlokzatok, nedvességtől mentes helyiségek padlózatához. Az összepréselt anyag, sűrűsége révén nyáron védelmet nyújt a meleggel szemben.